Önbizalom contra megfelelés

Ismerősek ezek?

• Érezted már, hogy bizonytalan vagy a saját gondolataid terén, vagy esetleg még abban is el tudnak bizonytalanítani, hogy mit is érzel??
• Sokszor vagy frusztrált és feszült, és azt érzed leginkább, hogy egyedül szeretnél lenni?
• Sokszor érzed úgy, hogy sokkal többet kell teljesítened, hogy észrevegyenek, vagy egyáltalán számításba vegyenek?
• Nem mersz dönteni?
• Úgy érzed jellegtelen vagy? Hogy nem vagy elég csinos? Hogy nem vagy elég nőies?
• Sokszor úgy érzed, hogy azt se tudod ki vagy?
• Vagy mi is a dolgod? ....és tényleg csak ez az Élet?
• És még sorolhatnám.....

Az Ön-bizalom vagy Ön-becsülés témája azt gondolom korszakunkban teljesen aktuális.

Mondhatni "népbetegség" az önbecsülés hiánya. 

Ha csak magát a szót elemezzük ki, akkor az Önbizalom hiánya azt jelenti, hogy megkérdőjelezzük magunkat, (ami persze fontos, ha például tanulunk valamilyen képességet), de nem "normális" ha a gyökereket, Önön-magunkat, létezésünk jogosságát, kérdőjelezzük meg, mert nem bízunk önmagunkban. 

Persze a mai világban a nyugati társadalomban nem könnyű. Ember legyen a talpán, aki úgy fel tud nőni, hogy teljesen egészséges lelki-érzelmi világa van. A családunk, az iskola, a környezetünk, a hivatalok, a tévé a reklámok tömkelege fals információt közvetít számunkra. És persze-persze én is tudom, hogy minden nézőpont kérdése, és mindenkinek meg van a döntési szabadsága.... de tényleg?
De lassan már annyira szabadok vagyunk, hogy már nem is tudjuk eldönteni sokszor, hogy kik is vagyunk és hova is tartozunk.
Mert az nem szabadna, hogy kérdés legyen az, hogy én magam értékes vagyok és szerethető vagyok és én is képes vagyok a másikat szeretni.

És van egy jó hírem, az Önbecsülés tanulható, kialakítható, és felépíthető!!!
Úgy gondolom, hogy lépcsőfokai vannak, amely egyrészt természetes módon "belénk nevelődik" gyerekként, másrészt a "kor" elhozza magával, mert vagy "megböcsülünk", vagy pedig idősebb korunkra eljutunk oda, hogy nem érdekelnek mások, és egyfajta nemtörődömségből vállaljuk saját dolgainkat.
Itt van például a megfelelés, és az önzőség.
Önmagában véve a szavakat és ezeket az állapotokat vagy személyiség-jegyeket azt mondhatjuk, hogy ismerjük. Azonban nem lehet semmit sem önmagában értelmezni.
Azt gondolnánk, hogy azok az emberek "megfelelőssek" akiknek Önbizalomhiánya van....hát igen is meg nem is. Én azt gondolom "fokozatai" vannak.
Mindig meg kell vizsgálnunk a környezetet és magát az embert is.
Nekünk volt egy nagyon kedves ügyfelünk. Fiatalos volt, nagyon csinos, és kedves is. Első ránézésre semmi baj nem volt az önbizalmával és a nőiességével. Habár ő azért keresett meg minket, mert elmondása szerint neki biztos, hogy baja van az önbizalmával, mert valahogy mindig Önmagát hagyja utoljára. Kicsit komplexebb volt persze a probléma, de nem akarom elmesélni az egészet. Lerövidítve az esetét, a következő tanulság volt az életében.
A szüleivel nagyon jó volt a kapcsolata gyerekkora óta, még abban az időben nevelkedett, amikor a szülők időt töltöttek a gyerekekkel (😉) és valóban szilárd "önbizalmi-talajt" kapott otthonról. Egy multicégnél volt igazgató, és elég sok beosztott volt a "kezei" alatt. A cég ügyeit ugyan úgy kellett képviselnie, mint az embereiét, és nagyon jól ment neki, és kivételes módon nagyon szerették őt az emberei. Aztán elment szülni, majd nem ment vissza dolgozni, mert megint várandós lett. Így amellett döntött, hogy "multi-karrierjét" dobja és persze idővel saját kis vállalkozását indítja be. Azonban azt vette észre, hogy valahogy nem megy neki. Nem tud úgy kiállni a dolgaiért, az álmaiért, ahogyan azt tette a multinál. Hiszen ott annyi embert képviselt nagyon szép eredményekkel.
És nem értette, hogy miért van az, hogy ő, aki olyan "törtető" volt, és"él harcos", most leginkább egy "pipogya kis pincsire" hasonlít. Nagyon elkeserítette, és elkezdte magát még inkább lehúzni.
Aztán találkozott velünk.... a vége happy end persze, de sok munkája volt benne.
Ugyanis vezetőként mindig "más kabátjában" irányítunk. Kiállunk dolgok mellett és töretlenül tudjuk képviselni az igazunkat, a cég érdekeit és az embereink érdekeit is. Sokszor diplomataként viselkedünk sokszor pedig zsarnokként, mert vezetőként minden egyes színárnyalatát meg kell tanulnunk és alkalmaznunk kell a "jó vezető" szerepnek. És aki igazán jó vezető, az pontosan tudja mikor minek hol van a helye és az ideje, mert MINDEN az időzítésen múlik.
De amikor azt a "kabátot" levesszük, és már "csak" Önmagunkat képviseljük, meg a saját életünket, az annyira parányinak tűnik és hirtelen annyira jelentéktelennek, hogy a másikkal szemben sokszor nem akarjuk érvényesíteni magunkat, hiszen nem főnökök vagyunk már, hanem "csak" emberek. És mindenképpen időnek kell eltelnie, hogy ezt észrevegyük, és beazonosítsuk.
Na persze van aki úgy marad, és azt hiszi, hogy a "kabát" még mindig rajta van és parancsolgat nyakra főre, és észre se veszi se a környezetét se Önmagát.
De most nem vele foglalkozunk. Szóval ez egy fontos átmenet, egy nagyon fontos "fejlődési" fázis vagy szakasz, amikor mindezt fel tudjuk ismerni, és Önmagunkat újra fel tudjuk fedezni, hogy kik is vagyunk mi, csak úgy, meztelenül? Hogy mi is a dolgunk, milyenek is a kapcsolataink? Milyen kapcsolatokat szeretnénk? És egyáltalán milyen életre vágyik az az Önmagunk, akit ki kell hoznunk a fényre.
Csodálatos látni mindig ezeket a változásokat. Őszintén mondom, hogy szívet melengető.
Így kedves ügyfelünk, kemény munkával ugyan, de megtanult kiállni Önmagáért, az érzéseiért és a gondolataiért. Mindezt úgy, hogy nem sértette vele a környezetét. Ma már beindult a vállalkozása és sikeresen veszi az akadályokat és vállalja fel saját álmait és azok fölötti főnökösködést!😉

Mert mindannyian "nyertesek" akarunk lenni. Mindannyian boldogok akarunk lenni. És érezni azt a csodálatos érzést, amikor a "helyemen vagyok", "én, én vagyok", és a flowban vagyok. Amikor a hála érzését nem kell csinálnom, mert magától átjárja a szívemet, hiszen hálás vagyok a pillanatnak, az életnek és ÖnMagamnak....
Azt kívánom ezeket az érzéseket legyél képes érezni nap, mint nap :) 

dr. Dudás Melinda