CIKK SOROZATUNK
1. RÉSZ
 |
| dr. Dudás Melinda |
Nagyon sokszor van úgy, hogy kudarcok sorozatának érezzük az Életünket.
Minduntalan a "jobbra" akarunk törekedni..., de egyre csak olyan, mintha minden balul ütne ki.
Minden egyes akadálynál nagy reményekkel indulunk előre...., de
igazából a várt eredmények mindig elmaradnak.
Sokáig tartod magad.., reménykedsz..., minden nap olvasod a motiváló idézetek ezreit..., másodpercek tört részéig még akár "röptet is" az illúzió....
De aztán összetörsz....
Depresszióba esel....
Azon gondolkozol, mit hibáztál.
Miért vagy Te ilyen szerencsétlen....?
Jobb esetben keresed a válaszokat, és ilyenkor ráfogod a karmára, hogy vagy 5 éve Te milyen rossz vezető voltál, vagy rossz Anya...vagy rossz bármi.
Csak a karma lehet...
Vagy a Sors....igen a Sors, hogy egyszerűen EL KELL FOGADNOD a saját szerencsétlenséged.
El kell fogadnod, hogy Te, a szerencsétlen flótás vagy. Aki se nem gazdag, se nem sikeres, nem találta meg álmai párját se, sőt igazából baromira magányos. Nincs egy jól fizető állása. Elmaradt a Porsche-Ferrari-Merci-Bmw az életéből. Se kutya, se macska....se semmi. Úristen...!
Vagy ha igen, akkor valami "nárcisztikussal” él együtt....,
szóval, ismerős, ugye?
Ez egy állapot, egy érzésvilág, és ez eljut oda, amikor egyre kevésbé van kedved felkelni reggel, és már továbbgörgeted a reggeli csoda-motiváló idézeteket. Egyre jobban fáj a hátad, begörnyedsz, és vagy telezabálod magad szénhidráttal, vagy azzal bünteted (titokban) magadat, hogy napokig nem eszel. Csak kávézol és cigizel.
Igazából nem tudsz egyről a kettőre jutni.
Rettegve kapaszkodsz a szerinted nélkülözhetetlen kacatok garmadába, amik kiteszik az életedet.
Vagy olvasod a sok ezoterikus irodalmat, hogy kik, mit is írnak a megvilágosodásról vagy arról, hogy fogadj el vagy be mindent….jojo, de hogy a fenébe csináld?
Hát barátom, ha éppen ebben vagy, akkor egyedül nagyon nehezen tudod kirángatni magadat. Igazából, ha képes lennél úgy értelmezni a „segítő” szavakat, amik érkeznek feléd (mert hidd el, MINDIG érkeznek), hogy pontosan azt érted rajtuk, amit jelentenek, akkor képes lennél magad is kisétálni belőle … talán …képes lennél. (
mielőtt megsértődnél ezen, azért tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy akkor miért is nem jössz ki belőle egyedül?)
És megértenéd akkor ott, abban a pillanatban, hogy tényleg a minden lehetségesség mezején vagy…., de csak ott érted meg. És azt is ott érted meg, hogy ez nem egy varázslatot jelent, hanem egy nagyon „egyszerű” és szinte „buta” állapotot, ahol végre befogadod azt, hogy pont ugyan akkora esélye van annak, hogy holnap a híd alatt alszol, mint annak, hogy megnyered az ötös lottót.
És talán azt is megérted, hogy minden, MINDEN veled kapcsolatos történést valóban Te teszel „rosszá” vagy jóvá.
Én azt gondolom, hogy minden nézőpont kérdése,
de mindig van kiút a pokolból. Hogy hogyan?
hmmmm….vajon, ha leírom, akkor „csak” azt fogod érteni rajta, amit leírtam, vagy azt fogod rajta érteni, amit Te akarsz….hiába fogadkozol, én tudom, hogy minden esetben a 2. fog nyerni.😉
Mindaddig, míg le nem ülsz valakivel, aki átlát a káoszon, és a legtisztább „szeretettel” képes Téged a fénybe kivezetni. Ez elég spiri szövegnek tűnik, viszont tudom, hogy Igaz, de a szavak csak azon jelentésében CSAK abban, amit jelentenek maguk egyszerűségében. Amihez nincsenek hozzákötve a személyiségeket demózó vagy ellendemózó érzésdarabok.
Szóval hogyan is tudod kirágni magad onnan a legmélyéről…először is a mélyén kell lenned!!
Na már most, ez is viszonyítás kérdése, hogy hol is van a mélye, mert különböző tűréshatárokkal vagyunk megáldva, így nem szabad egymást bírálnunk, mert mindenkinek a saját mércéje szerinti „legmélyebb” a legmélyebb.
Szóval az első az, hogy őszintén, de tényleg őszintén ismerjük be először is saját magunknak, hogy mi a bajunk.
Amíg másokat hibáztatsz, vagy mást hibáztatsz, addig biztosan rossz helyen keresel, és még nem vagy az alján.
Onnan tudod, hogy jó helyen jársz, és megtaláltad a baj „forrását”, hogy még magadnak is szégyelleni fogod az adott dolgot. És nem azért, mert az egy egetverő nagy „bűntény”, hanem legtöbbször pont azért, mert egy apró, lényegtelen, és az ÉLET szempontjából, a túlélés szempontjából totálisan fölösleges dolog az, ami elindította nálad a lavinát.
Hogy ne csak habokba beszéljek, legyenek itt példák is.
Az én világomban az Ember és a Természet (vagy a Föld) egy egységet képez, és állandó összhangban és összedolgozásban van. Ahol az „Ember” megmunkálja a „Földet” és a „Föld” eltartja az embert. Baromira leegyszerűsítve. Na, ehhez az egyszerű egyensúlyhoz képest igencsak el vagyunk tolódva. Hiszen a Föld „csak” azt ígérte meg neked, és nekem, hogy eltart, azt nem hogy kapsz Nike cipőt is. Nem akarok kitérni a tsd-i osztályokra, és semmilyen más valós vagy illuzórikus nézőpontokra. (úgyis minden szavam ki lehet forgatni, legyen elég, amit írtam)
A depressziódnál tartottunk, annál az állapotnál, amikor már lassan azon gondolkozol, hogy semmi értelme annak, hogy élj, hogy itt élj.
Tehát ebben az állapotban először is magadnak fel kell ismerned, hogy mi az, ami annyira bánt? (és ez, ha nem vagy gyakorlott az önismeretben, akkor ez nem fog menni egyedül, kérj segítséget, mert ki lehet jönni belőle!!!)
Na lássuk a példákat, azt érzed, hogy:
•
nem tudsz megfelelni a baráti köröd elvárásainak?
•
nem vagy olyan sikeres, mint az a sok insta műsztár
•
nem tudsz akármikor, akármilyen „felesleges” dolgot megvenni (mert valljuk be őszintén az alapvető szükségleteinken nem kell sok)
•
bármit is teszel, bármennyire is szakadsz meg a munkádba, valahogy nem tudsz ahhoz a társadalmi réteghez tartozni, amelyikhez annyira akarsz? (habár még soha nem kérdezted meg magadtól, hogy miért is?)
•
nem tudod megadni a gyerekeidnek azt, amit még te sem kaptál meg
•
nem istenít a párod, nap-mint nap?
•
tök jó csaj/pasi vagy, de mégse szólít meg senki?
•
buta vagy a környezeted szerint?
•
azt se tudod ki vagy?
•
igazából nem mersz semmilyen érzést beengedni a szívedbe, mert félsz, hogy ripityára törik a hatalmas illuzórikus baba-világod?
……stb.
Tulajdonképpen a természetben nem valóságos dolgok azok, amiktől rettegünk. Általában attól, hogy „lecsúszunk” egy alattunk lévő osztályrétegbe, vagy pedig nem tudunk felmászni a felettünk állóba.
hmmmmm
Ha úgy igazán őszinte vagy magadhoz, és megtaláltad mindezt, akkor a következő, hogy az egyik közeli barátoddal ezt a felismerésed megosztod. Vagy ha ilyen nincs, akkor a segítőddel, akit találtál magadnak.
Szóval, fel kell ismerned azt, hogy az annak való ellenkezés, hogy a fenti dolgokat elveszíted, vagy a fenti dolog kiderül rólad, egy akkora baromi nagy ellenkezésben tart, hogy egy hatalmas „tükörstuck” közepén ülsz jelenleg, és nem tudsz mozdulni semerre, mert az abból való elmozdulás jelenleg a halállal egyenlő neked.
Nincsenek ezért lehetőségeid, illetve a körülötted lévő lehetőségek garmadát igazából számba sem veszed, mert számodra az lealacsonyító. Így igazából olyan az egész, mintha minden lehetségesség tengerében úsznál, bekötött szemmel és összekötözve, fuldokolva….durva, mi?
Persze lehet veled nem így van, az tök szuper, akkor nem is kell ezt tovább olvasnod!
Na már most, meg kell tudnod állapítanod, hogy a „túléléshez”, az alapvető élethez mire van szükséged?
Mielőtt felsorolod az anyádék nevére felvett lakáshitelt, és a….nem tudom milyen blődségeket, segítek.
Semmi másra nincs szükséged, csak ételre, egy meleg ruhára, és melegre ahol alhatsz, hogy ne fagyj halálra az éjszaka, vagy úgyis mondhatom, hogy egy biztonságos meleg helyre, ahol tudsz aludni.
Ha képes vagy megállni egy pillanatra, ha képes vagy az őszinte belátásod után ebbe beleérezni, és megállapítani, hogy ez a nagyon minimum neked megvan, vagy nagyon kevésből meg lehet. Akkor ott abban a pillanatban ezt tényleg éld meg, érezd bele magad ebbe, és NYUGODJ meg, hogy ha mindent el is visz az ár, a valóságos létminimumhoz való apró dolog neked megvan, és meg is tudod teremteni azt hosszú napokon keresztül.
Ha csak vitatkozol most velem, hogy ez mekkora hülyeség, és hogy ez lehet, hogy így van, de neked nem működik. Vagy (ami rosszabb), hogy Te ezt már mind nagyon érted, meg érzed is, meg ezeken mind túl vagy, de akkor is a vállalt kötelezettségeiddel mi lesz?
Figyelj, én csak egy gondolati utazásra hívtalak. Nem azt kértem, vagy mondtam, hogy holnaptól rúgd fel az életed, csak azt kértem, hogy egy pillanatra enged el azokat a béklyókat, amikkel fogva tartod magad. És érezz bele abba, hogy alapvetően mennyire kevés dolog az, amire szükségünk van.
Ha ez sikerült, akkor először is tudnod kell, hogy szerencsés ember vagy, ha képes vagy idáig eljutni, (habár szerintem segítség nélkül nem fog sikerülni) és tényleg megtapasztalni, hogy mit is jelentenek az életfenntartáshoz szükséges javak. Ez, ha esetleg vidéken élsz, és megtermeled az élelmed nagy részét, akkor szinte önfenntartó vagy. Ha bele tudsz ebbe nyugodni, akkor nagyon nagy lépést tettél. Lehet, hogy még mindig le van kötve a szemed a „minden lehetségesség tengerében”, de legalább már nem vagy gúzsba kötve.
Ez azért nagyon fontos, mert a félelem 95%-a illúzió, a fenn maradó 5 %-ával pedig mindig tudunk mit kezdeni. Szóval, a holnaptól való rettegésed itt, ezen a ponton egy kicsit enyhülni fog.
Körbe tudsz nézni, és itt rugalmasnak kell lenned. Kicsit úgy kell elképzelni, mintha egy videó játékba kerültél volna, és fel kell térképezni a terepet. Ha elkezdesz körülnézni, és az ott lévő lehetőségeket, valóban lehetőségként szemlélni és mindegyiknek „csak” annyi lehetőséget adsz, hogy megnézed azt, hogy „mi lenne, ha élnél a lehetőséggel”, hova vinne, hova vezetne. Egy csomó lehetőségedre rá fogsz jönni, hogy tök jó, és tényleg egy lehetőség, csak annyi, hogy nem a megszokott világod, megszokott darabjához fogsz nyúlni, hanem valami változás fog elindulni.
Új utak, új lehetőségek, új emberek kerülnek be a látókörödbe. Itt van az, hogy mivel kicsit megnyugodtál, olyan dolgok is eszedbe jutnak, amik addig nem. Olyan dolgokra látsz rá, amik addig bezárva hevertek előtted.
Igazából nem történt semmi, mondhatni, hogy minden ugyan az, mint az előző pillanatban volt, azonban TE ÉS A TE NÉZŐPONTOD totálisan megváltozott….. ez a legcsodálatosabb az egészben.
Lépjünk akkor tovább.
Itt jön a spiri rész is, hogy az összes félelmedet, ami a félelmed, azokat itt számba kell venni, és „meg kell tapasztalni a fejedben”. Na, ez szokott a legnehezebb lenni, mert ez nem azt jelenti, hogy ha félsz a sötéttől, akkor beülsz rettegni egy idegen sötét szobába (az az extra haladó változat….hihihi), hanem én például úgy csinálom, hogy egy darab papírra leírom egyesével a félelmeimet. Aztán mindegyiknél a legapróbb részletekig lebontom, hogy mitől is félek, mi abban a félelmetes. És az az érdekes benne, hogy ahogyan bontom le és botot le egy csomónál rájövök, hogy ami a legvége, attól tulajdonképpen nem is félek, mert nincs benne mitől félnem. És persze bele is kell „érezni” magad. Ez olyan, mintha fejben moziznál, csak a horrorfilm főszereplője, áldozata és rendezője Te magad vagy. Nézd végig úgy a félelmeid filmjét, hogy hagyod magad bele is érezni. Valamelyik félelem csak attól, hogy végre egyszer végig gondolod, teljesen végig egyszerűen megszűnik, mert rájössz, hogy nincs ott igazából semmi, amitől félsz, mert tök nem valós. (Azt gondolom, hogy 80%-a tuti eltűnik így), a fennmaradó 20%at pedig nézd végig a legutolsó kockájáig. Hogy miért?..., mert a tudat nem tudja a különbséget a vélt, vagy valós dolog között… Ez egy nagy előny és ugyanakkor hátrány is. Ha gondolatban végig mész a legnagyobb félelmeden úgy, hogy minden kicsi kockáját „át is érzed”, akkor azt a tudatod/lelked, (hívd, ahogy akarod) kipipálja, és azzal, már nem fog foglalkozni, hiszen túl vagy rajta. Nem kell már megélned a „valóságban”. Ha nem, akkor addig megy/mész, amíg kész nincs, és ki lehet pipálni.
(Ha mindeddig eljutottál egyedül, akkor keress meg, nagyon szeretnék veled beszélgetni 😊)
Tehát, ha ezt mind végig csináltad, na itt kéne lenni a tűzijátéknak. De szólok, nincs ott semmi. Az van, hogy elmész lefeküdni, aludni, és reggel felkelsz, és azt érzed, hogy igazából semmi sem változott, mert Te csak ugyan az vagy, mint tegnap, habár nem tudod miért, de jó kedved van…és nem változott ugyan semmit az életed, de úgy érzed, hogy minden a helyén van. Minden pont úgy történik, ahogyan történnie kell.
Ja és azt érzed, hogy tegnap azt a csomó ötleted ami volt, hogy merre indulhatsz el, azokat meg akarod valósítani. És el is indulsz azokon az utakon, és valahogy kedvesek lesznek az emberek, és segíteni fognak neked anélkül, hogy a hattyú halálát eljátszanád.
Valahogy, a szürke ködös reggel is kedves lesz, és érzed magadban az inspirációt arra, hogy tegyél magadért és tegyél az életedért is.
Szóval, amikor megvilágosodsz (már ha van ilyen) vagy mondjuk úgy, amikor végre megérted azt a sok spiri dumát, akkor rájössz arra, hogy az életed attól még nem fog megváltozni, mert nem fogsz magadnak kacsalábon forgó házat varázsolni….stb
Mi lesz mégis a változás?
Hogy már szereted önmagad. Szeretsz magaddal időt tölteni, egyedül is, mert tudod, hogy az feltölt. Nem utálod az embereket, inkább csak megállogatod már, hogy kiknek a társaságában vagy önmagad, vagy kikkel osztod meg az agymenéseidet.
Türelmesebb vagy a világgal, de mégis megköveteled a „rendet”.
A jókedv és az inspiráció már belőled fakad. Nem kell érte máshoz menned érte. És valahol a szíved mélyén tudod azt, hogy bármi is történik veled, minden úgy van jól, ahogyan történik, de neked tevékenynek kell lenned benne. Hogy mindig megoldódnak valahogy „véletlenül” a dolgaid, és általában máshogy, mint ahogy dolgozol rajta. Hihetetlenül rugalmas leszel egyik oldalról, másik oldalról meg nem.
És még sok minden más lesz, de ezeket a spiri könyvekben megtalálod :) és megérted, hogy nem jelentenek mást, csak azokat a tényleg egyszerű dolgokat, amiket leírtak.
írta: dmzoecoach
Ha úgy érzed, tudunk segíteni az elakadásaidnál, akkor keress meg minket :)
ITT
